ISKOLA

Iskola iskola ...
Bizony elindult. Gyönyörű dolog újra átélni az olvasás és írá megtanulásának csodáját. Minden nap foglalkozunk a témával és nagyon ügyesen, együttműködően megy.

Más a munka. Több pályázatot is beadtam, de nem nagyon kapok választ. Az EONIT keresett és azt mondták, hogy tudnánk együtt dolgozni, de sajnos azóta se kerestek. Remélem rendeződnek a dolgok. Addig is sok gyöngyöt fűzök és az iskola is sok elfoglaltságot ad. A kutyasétáltatás és tanítás is nagyon sok időt leköt, tényleg okosodik csak lassan :)

Vége

Bizony végéhez közeledek a munkámat illetőleg. Előző bejegyzésnél említettem egy pályázatot, sajnos az nem sikerült. Nem engem választottak. Az ok (11 óra kínzás után kiderült) féltenek, mert voltam beteg és nem bírnám a tempót a projektben. Így utólag mesélve elég vicces a dolog. Rá pár hónapra az a projekt amit lebegtettek és állítólag túl nagy erőt követelt voln tőlem befuccsolt. Viszont rám bízták a Tudásmenedzsment projekt tudásbázis team vezetői szerepét, alattam 4 emberrel. Két tűz között, mert a projektvezető egy pályakezdő küldő tanácsadó lett, aki abszolut alkalmatlan volt szakmailag és képességileg is. Így igyen sok feladat érkezett fentről. Konkrétan alulról vezettük. Alul pedig a területet nem ismerőkkel kellett a világot megváltani. Kifejezetten volt egy ember aki semmi de semmi teljesítményt nem tett le, sajnos hiába támasztottam ez alá írásban, nem nagyon zavart senkit. Sőt a főnök inkább engem kérdőjelezett meg, majd mikor nem sikerült semmi csúnyát a számba adni, ragaszkodtam a pusztán szakmai érvekhez és a döntéshez miszerint ezzel a munkaerővel nem tudunk tovább menni, kiabálást és fenyegetést kaptam. :( Kikértem magamnak, felálltam és megmondtam, hogy ezt nem hallgatom tovább, mire rohant a folyosón kiabálva utánam és folytatta a fenyegetőzést. Ilyen agresszívnek nem is láttam még. Na itt dőltek el végérvényesen a dolgok. Kinyomtattam a felmondásom, megírtam digitálisan aláírt levélben a nagyfőnöknek és elküldtem. Egy hétig semmi reakció nem érkezett, sajnos a HR megkeresése után szembesült a nagyfőnök a döntésemmel, ami így egy hétig tartott. Ez is hihetetlen. Ma megtudtam, hogy már csak 9 napot kell dolgoznom a cégnél, hihetetlen ez az öröm amit érzek és egyben a csalódottság is. Úgy szerettem volna ha elismerik a munkámat, sajnos ez nem történt meg. Kicsit vígasztal, hogy a munkatársaim jelöltek egy szakmai fórumra, mivel meg vannak elégedve velem és adnak a szavamra. Sajnos a főnökök ezt nem látják.

Amióta felmondtam nem beszél velem a főnököm, így lehetőségem se volt arra, hogy a feladatokat átadjam valakinek. De nincs is jelentősége, hisz ez alantas munka, nem számít :(

Ennyi, tehát vége, 9 év volt. Jövő itt állok előtted, lesz ami lesz, de csak jobb lehet...